Leghosszabb utunk Helsingborgba vitt. Ősi település ez, melyet a XI. században a dánok alapítottak. Bő hét évszázadon át dúlt érte a harc a svéd és a dán királyok között, váltakozó, főleg dán sikerekkel. Stratégiai jelentőségét az adta, hogy ez (a mai) Svédország Dániához legközelebbi pontja, a forgalmas vízi útvonal fontos kikötője és őre. A Öresund szoros túlpartján, alig 5 km-re fekszik kistestvére, Helsingör, ahol a Hamlet játszódik. Mára az egész térség a dánok és a svédek békés együttélését tükrözi – lakhelyünk közelében, a farmokon is vegyesen lengenek a lobogók az óriási zászlórudakon.
Helsingborg utcáin keverednek a történelmi emlékek a modern épületekkel, a patinás várnegyed a forgalmas kikötővel, a kulturális intézményekkel és a tengerparti luxuslakásokkal. Nem hagytuk ki Fredriksdal szabadtéri "múzeumát", parkosított mintagazdaságát és miniarborátumát sem, noha itt télire minden mély álomba merült. A hidegben és szemerkélő hóban jólesett megpihenni és megebédelni a hozzánk hasonlóan elszánt látogatóknak berendezett melegedőben. Ez ugyanaz a figyelem, amivel a helyiek általában is embertársaik felé fordulnak – legyen szó a nyugodt autóvezetési stílusról, a vonaton váltott mosolyokról, a pályaudvar Braille-térképéről vagy a kultúrház lépcsőjét keresztbe szelő jókora rámpáról. Ez az emberség teszi Dél-Svédországot olyan szerethetővé.
A témakör bejegyzései:
