Egy egész napra visszatértünk Malmöbe. Gyorsan suhanó vonaton érkeztünk a városba. Utunkat egy templomnál kezdtük, aztán bejártuk a belváros sétálóutcáit. Ezúttal nem a várkastélyhoz igyekeztünk. Kis hídon kereszteztük a vizesárokként is funkcionáló kanálist, itt híres emberek bronzcipői fogadtak. (Szerencsére semmi összefüggés a Duna-part cipőivel.) Átvágtunk az öregtemetőn, ami egyszersmind park is – és megérkeztünk célunkhoz, a városi könyvtárhoz. Ez a könyvtár nem avittas időutazás – éppen ellenkezőleg! Három nagyon különböző épület egybenyitásával képzett hatalmas tér színkódos olvasótermekkel, magasba törő könyvespolcrendszerrel, gigantikus üvegfelületekkel és légtérrel.
A fiatalok az egyes életkori csoportoknak (gyerekek, kis- és nagykamaszok, egyetemisták stb.) másképp és másképp berendezett vidám, kényelmes helyiségekben, fotelek mélyén, pamlagokon és babzsákokon heverésztek. A komolyabb szakemberek kis íróasztaloknál gépeltek, jegyzeteltek vagy rajzolgattak. Itt-ott nyugdíjasok olvasgattak. Minden nyitottságot sugárzott. Ez élő, friss közösségi tér.
A vonathoz a vár parkján át, csaknem egészen befagyott tavak között tértünk vissza. A vadkacsák, melyek az imént még állva aludtak, vad tisztálkodásba kezdtek, végül távoztak. Ideje volt nekünk is hazaindulnunk.
A témakör bejegyzései:
